A rakományrögzítők az MSZ EN 12195-2 jelű szabvány szerint készülnek. A leszorításos rakományrögzítés esetén a rakomány a lekötő eszköz feszítőerejét kihasználva van a rakfelülethez szorítva, és ezáltal a súrlódást növeli és az elcsúszást megakadályozza. A másik módszer a diagonális rögzítés (kifeszítéses rögzítés).

A láncos rakományrögzítők az MSZ EN 12195-3 jelű szabvány szerint készülnek és hasonló funkciót töltenek be mint a poliészter hevederből készült racsnis rögzítők (spaniferek). Többnyire nehéz rakományoknál kerül alkalmazásra a diagonális rögzítési mód (kifeszítéses rögzítés) használatával.

A rakományrögzítő heveder hasznos kiegészítője a sarokvédő, mely nem csak a terhet óvja a deformációtól, hanem a heveder éles sarkokon történő sérülését is megakadályozza. További előny, hogy használatával a heveder feszítése a racsnival átellenes oldalon is teljes mértékben megtörténik.

Rakományok felborulás elleni védelmében használatos segédeszközök a rakományhatároló léc (köztesfal rögzítő), vagy a rakománykitámasztó rúd. Felépítménybe szerelt oldalfal sínrendszerekhez klf. rakományrögzítő rudak kerülnek alkalmazásra.

Ezek az elmozdulást gátló csúszásgátlók rendkívül hasznos, de sokszor mellőzött biztonsági elemei a rakományrögzítésnek. A leszorításos rakományrögzítés hatékonysága a rakfelület és rakomány közti súrlódás mértékétől függ. Csúszásgátlóval ez az érték 0.6-ra növelhető, ami jelentősen csökkentheti a szükséges leszorító hevederek számát.

A rakatképzés kitünő ár-érték arányú rögzítőeszköze a pántszalag. Egyutas használatra lettek tervezve, életciklusuk a szállítás végpontján ér véget.